1. rész

Megnéztem és egy ismeretlen lány írt neki.
-Ez ki?-kérdeztem felmutatva a telefont.
-Ez... ez... a.... a.... húgom.-dadogta.
-Jaj ugyan már. Soha nem említetted, hogy van egy húgod. Nekem azt mondtad, hogy egyke vagy.-mondtam.
-Akkor anya.-mondta. Ekkor elfutott a méreg.
-Ugyan Tibi. Ne szórakozz. Azt mondtad, anyád meghalt egy autóbalesetben. Most már csak egy lehetőség lehet... Te megcsalsz engem.-mondtam majd felolvastam a csaj üzenetét.
"Szia édes... Remélem ma szakítasz azzal a ribanccal.... Puszi imádlak. <3"
-De ez nem az.-próbálkozott.
-Hagy békén.. Takarodj a házamból!-ordítottam.
-De mi lesz a babával?-nézett a hasamra.
-Mi lenne? Egyedül felnevelem.-mondtam bár magam is tudtam, hogy egyedül képtelen leszek felnevelni egy gyereket amikor még csak 20 éves vagyok. Tibit nagy nehezen kituszkoltam majd felhívtam Benny-t, mert az ő száma volt az első.
-Szia Benny. Remélem még nem vagytok a parkban.-köszöntem.
-Szia. Nem, miért?-kérdezte, de én már a könnyeimmel küszködtem majd elsírtam magam.
-Gyertek át... Szükségem van igaz barátokra.-mondtam majd teljes erőből a földhöz vágtam a telefont. Ya Ou úgy is megtudja javítani. Ha meg nem majd veszek ujjat. Pár perc után csengettek. Nagy nehezen feltápászkodtam és lebotorkáltam. Kinyitottam az ajtót ahol a 7 barátom állt.
-Vivi mi történt?-kérdezte Miki miközben bejöttek az ajtón.
-Tibi...-mondtam mikor lenyugodtam. Leültünk a kanapéra és elmondtam nekik mindent kivéve a babát.-Van még valami...-kezdtem bele a baba sztoriba.-Terhes vagyok.-sóhajtottam.
-Hogy mi vagy?-kérdezték egyszerre.
-Ne akarjátok, hogy még egyszer elmondjam. Tibi teherbe ejtett.-mondtam.-Ja mielőtt elfelejtem. Ya Ou...-néztem félig japán, félig magyar barátomra.
-Igen?-kérdezte.
-Van egy feladatom számodra. Miután beszéltem Bencével a földhöz vágtam a telefont. Megtudod javítani?-kérdeztem.
-Attól függ, hogy mennyire törted össze.-mosolygott.
-Akkor azt hiszem vehetek egy másikat.-sóhajtottam majd mindenkiből kitört a nevetés. Én is elmosolyodtam majd éreztem egy apró rúgást a hasamban.
-Au.-motyogtam.
-Mi az?-kérdezte Sziki.
-A baba. Megrúgta a hasam.-mosolyogtam. A fiúk is elmosolyodtak, de én éreztem, hogy már nem állok a lábamon majd ájultam estem el.

/Oli szemszöge/

-Vivi... hallasz?-kérdezgettük többször, de nem kaptunk választ.
-Hívom a mentőket.-jelentettem ki majd elővettem a telefonomat és tárcsáztam a mentőket. Megadtam nekik, hogy hol vagyunk majd 5 percen belül meg is érkeztek. A kórházban mindenki nagyon ideges volt. Sejtettem, hogy Vivi azért ájult el, mert depressziós Tibi miatt és a baba miatt, de nem volt benne biztos.
-Van egy jó hírem számukra.-jött oda az orvos.-A barátnőjük teljesen jól van csak depresszió miatt ájult el. Ki a gyerek apja.-kérdezte Vivi babájára utalva. A srácokkal egymásra néztünk majd én válaszoltam.
-Vivi volt barátja.-feleltem.
-A kishölgy mikor szakított ezzel a bizonyos volt baráttal?-kérdezősködött tovább. Komolyan? Mi köze van ennek bármihez is?
-Ma.-állt mellém Ya Ou majd az ülésekig elvonszolt.
-Értem. Feltételezzük emiatt esett depresszióba. Jó lenne ha nem egyedül aludna.-tette hozzá. Há tudtam, hogy emiatt esett depresszióba. Szikivel és Ya Ou-val egymásra néztünk. Mind a hárman belezúgtunk Vivibe. Ya Ou egyből feladta ugyanis neki már Ákossal van közös házuk. Így maradtam én és Sziki. Úgy döntöttünk, hogy majd Vivi eldönti. Az orvos közölte velünk, hogy Vivi hazamehet, de előtte felírt valami gyógyszert. Csak ekkor ugrott be, hogy ha Vivi megszüli a babát tuti nem fogja engedni Tibornak, hogy nála legyen a gyerek. Akkor ki fogja felnevelni Vivivel? Időközben bementünk Vivi kórtermébe. Vivi már teljesen jól volt.
-Vivi, az orvos üzeni, hogy ne lakj egyedül.-kezdtem.
-Igen és. Várj kitalálom. Azt akarod, hogy hozzád költözzek.-nevetett.
-Nem csak én.-néztem Szikire.
-Srácok. Ezt már számtalanszor megdumáltuk.-nézett ránk majd Mikire végül széles mosolyra húzta száját.

Prológus

-Jó reggelt szerelmem.-köszönt reggel barátom.
-Jó reggelt.-csókoltam meg gyengén. Tibor az első igazi szerelmem. Nem tudnám elképzelni nélküle az életemet.
-Lemegyek csinálok reggelit.-emelte fel derekamat amivel sikerült felültetni majd forró ajkaival megpuszilta a nyakamat.
-Rendben. Én addig beszélek a srácokkal, hogy mikor találkozunk velük.-mondtam majd domborodó hasamra tettem kezemet.
-Az jó lesz. El kéne már mondanunk nekik.-adod puszit hasamra majd felállt és felöltözött. Majd kiment én meg kezembe vettem telefonomat és tárcsáztam Olivér számát.
-Szia Vivi.-köszönt bele szöszi barátunk.
-Szia Oli. Ma tudnánk találkozni veletek?-kérdeztem reménykedve.
-Ö... Persze. Mikor és hol?-kérdezte elgondolkodva.
-Ma 2-kor és a parkban. Mikiék is jöjjenek.-mondtam.
-Rendben ott leszünk. Amúgy, hogy haladnak a dolgok közted és Tibor között?-kérdezte miközben a háttérben Ya Ou hangját véltem hallani.-Hallgass már!-szólt rá barátjára Oli.-Bocs nem neked mondtam hanem Ya Ou-nak.-tette hozzá.
-Igen sejtettem. Visszatérve a kérdésedre remekül vagyunk. Most mennem kell. Tibi kész van a reggelivel. Majd talizunk. 2, park.-rövidítettem majd meg sem várva, hogy elköszönjön letettem a telefont. Tibi valóban ekkor nyitott be egy tálca pirítossal és egy bögre kakaóval. Ekkor Tibinek üzenete jött.